Személyiség és prezentáció, avagy két dudás elfér-e egy csárdában

Személyiség és prezentáció kapcsolatát szeretném picit boncolgatni, nem mindenkinek áll jól ugyanis ugyanaz a prezentáció. A személyiség és az előadói stílus nagy mértékben befolyásolja, hogy kinek milyen prezentációra van szüksége.

A továbbiak megértéséhez érdemes egy előadást úgy elképzelni, hogy az előadónak és az ő prezentációjának együtt kell kiadnia EGY EGÉSZET, azaz úgy képzeljük el, mintha ketten állnának a színpadon. Az egyik az előadó, a másik a prezentációja és kettőjüknek együtt kell elvinni a show-t.  

Ebből következik, hogyha adva van egy erős személyiség, egy erős előadói jelenlét (és itt az erős nem értékítélet, nem rossz vagy jó, ez a személyiségből fakadó tulajdonság), akkor az erős személyiség önmagában el tudja vinni a show-t, mellette a vizuális támogatásnak  - a (powerpoint) prezentációnak - általában kevesebb szerep jut, kevesebb szerep kell, hogy jusson. Ha egy „erős” személyiség mellé egy „erős” prezentációt adunk – egy sok slide-ból álló, mozgalmas, sok vizuális tartalommal bíró prezentációt– akkor ott interferencia fog bekövetkezni. Egyrészt az előadó sem fogja tudni jól kezelni a prezentációt - hiszen egy erős prezentációhoz „alkalmazkodni” kell, nem lehet csapongani, arról kell beszélni, ami a slide-on van-, másrészt a prezentáció lehetőségeit sem lehet ekkor teljes mértékben kihasználni (két dudás nem fér meg egy csárdában). Erős előadóhoz ezért inkább olyan prezentáció illik, ami egy háttérként, ha úgy tetszik, „vokál”-ként jelenik meg csak az előadó mellett és hagyja őt szabadon érvényesülni.

Ám de, egy olyan személyiségnek, aki jobban szeretne nem szerepelni és szívesebben lenne  a függöny mögött, mint előtte, adhatunk bátran egy „erős” prezentációt, hiszen így az előadó is magabiztosabbnak fogja érezni magát az erősen támogató prezentáció mellett, másrészt az üzenet is befogadhatóbb lesz a közönség számára.

Összességében tehát a prezentáció stílusát, bonyolultságát, a látványosságát, a ”csiliviliségét” mindig az előadóra kell szabni, az ő előadói stílusára. Ezért működik az a munkamódszer, hogy az élőszóban elhangzó előadáshoz készítünk prezentációt, hiszen ha az előadó „sokat” beszél, ha bőven, levegősen fogalmaz, akkor a prezentációnak a szerepe inkább az, hogy segítsen fókuszálni, egyrészt az előadónak, másrészt a közönségnek, hogy a felhős-levegős előadásből kiemeljük a tényeket, és segítsük a közönséget abban, hogy ne veszítse el a fonalat.

Ellenben ha olyan előadónk van, aki kevesebbet beszél, szikárabban fogalmaz, főleg csak a tényekről beszél és a habot meg a körítést szíve szerint le is hagyná, akkor a prezentációnak pont az a szerepe, hogy habosítsa, lazítsa a tényeket, hogy könnyedebbé, befogadhatóbbbá tegye a mondanivalót.

Prezentációra van szükséged? Kattints ide!
​